Az érem másik oldala

 Évek óta az önkormányzat „hivatalos” lapjában – hol árnyaltan, hol „emberbőrbe” kötve olvasható a „kincstári” véleménnyel egyet nem értők becsmérlése, van úgy, hogy már az újságot sem lehet összehajtani, egy kiemelt „nagy vad” Kapitány Attila képviselő úr pocskondiázásától .

Ő az, az ember – sokadik képviselői ciklusát tölti -  aki  „megsemmisítendő” célként vibrálhat a „hajtók” szeme előtt! Ami egyrészről - talán - érthető - bár  kulturálatlan dolog – hiszen  közismert, hogy  egyetlenként került a képviselő testületbe, mint olyan megválasztott tisztségviselő, aki nem élvezte a tavalyi évben sikert, sikerre halmozó  FIDESZ támogatását, felettébb értékes ez a tény,  mert azt is tudjuk,  a FIDESZ támogatottsága  - tetszik vagy sem - olyan nagyfokú volt akkor az országban, annyira erős volt a velük szembeni várakozás, hogy az bárkit, de tényleg bárkit, képviselői székbe röpített!  Az, az, egy „hivatalos” FIDESZ jelölt pedig, aki még így sem  vitte át a lécet, hát Ő meg „külsős bizottsági okos tojásként” ossza most az észt – gondolom, jó pénzért! Másrészről ez a szerintem nemtelen támadás, - úgy hiszem – jól jön  a létező problémák puha-pihe langy paplanaként. Becstelen dolog, nincs erre megfelelőbb szó, hiszen a testületben, éppen 8:1 az „arány” és így bizony minden „jó” megtehető lenne,  ha éppen azt akarnák, azzal törődnének a nagy tiszteletű  képviselő méltóságok, még talán a választási ígéreteik is mind betarthatóak volnának – ha azoknak lett volna, lenne fikarcnyi valóságos alapja is!

 

Ott tartunk ma, hogy ha valaki, jelesül Kapitány Attila úr, a jó célt másként gondolja elérni, akkor  ellenség lesz, a testület, és így – természetesen - a falu ellensége, de kérem, ez miféle unintelligens morál!? Kapitány személye szálka a köröm alatt, hiszen Ő az, aki nem értett egyet a műfüves pálya „erőből” való, minden realitást figyelmen kívül hagyó megépítésével - mostanra bebizonyosodott, neki volt  igaza! Ő volt, aki aránytalannak és módfelett költségesnek látta a tervbe vett indokolhatatlanul „kivagyi” egyéb fejlesztéseket is,  ellene volt a 145 forintos svájci frankon kibocsátott kötvényeknek is. Egyáltalán nem öröm, de ebben is igaza lett, sajnos - mára mindenki számára tapintható, rémisztő valóság a 220 forint körüli svájci frank – pedig az igazán keserű leves,  még csak most fog jönni, hiszen 2012 januártól, akár 230-250 forintos visszafizetési árfolyamon kell kezdeni a visszafizetést! Na de kérem, miből? Vajon hol lesznek a kötvényfelvételét nagyon akarók, és mit fognak majd akkor mondani a választóknak!?  Talán annyit, hogy bocs, tévedtünk!? Vagy majd születik valami új  népmese, a csúf és gonosz svájci „gesslerről” , aki bár „civilben” a magyar kártya  piros filkója, de majd mint a bajok okozója ölt testet itt helyben!?  Mert akkora az árfolyamváltozás miatt szerény és csak hányaveti számítás szerint is 1,8 milliárd lesz az 1,2 milliárdból!

E hosszúra nyúlt bevezetés után kérdezem képviselő urat, hogyan látja a mogyoródi valóságot,  a Mogyoródi Hírek  objektivitását?

Mielőtt a kérdésére válaszolnék, engedje meg, hogy pontosítsam és némileg ki is egészítsem az interjú felvezetőjét:

A választók  most is adtak nekem  annyi szavazatot, hogy  a negyedik képviselői ciklusomban is képviselhessem őket, tehát a gyalázkodás, e fertelmes támadássorozat az engem megválasztókat is üti.  Különösek a vádak, csúsztatások és valóságtartalom nélküli tények! Elképzelni sem tudom például,  milyen módon turkálhattam volna rútul a közös vagyonban, miként károsítottam meg a községet. Erre a „mesére” magam is kíváncsi vagyok! Végül „szerencselovagnak” titulálni a több mint ötven éves – nincs ezen semmi szégyelleni való - sikeres életpályám, az jóval  több mint irigy sértés, ez inkább a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szomorú mai magyar valósága! Sejtettem, hogy egyszer ki fogják kezdeni az Alapítványt is, nem kellett sokáig várni, községünk „hivatalos” lapjának májusi száma meghozta ezt a mérgező rossz illatú gyümölcsöt is.

Mit gondol, miért most vették az alapítványt célba? - Ahogyan Ön fogalmaz, kezdték ki azt ellenfelei!?

 Rengeteg munka van mögöttünk. Az alapítványon át, álmok valósultak, valósulnak meg. A teljesség igénye nélkül mondanám: Szt. László szobor és tér, Kilátó támogatása és a gondolat kezdeményezése, reformátustemető székely kapuja és alfa-omega emlékhelye, stációk felújítása, temetők rendezésének tervezése, és sok apró támogatása a közösségeknek, sportnak, egyéneknek és kultúrának. Talán irigyelték a most minket szapulók a rengeteg önkéntes és ingyenes munkát, azt, hogy megmutattuk, lehet és kell is tenni a faluért azoknak, akik erre még  a mai nehezebb körülmények között is képesek!

 Bocsánat, de a Főtér átépítése kimaradt!?

Jajj, azt ki felejtettem! – Persze ezt csak viccből mondom, mert hogyan is felejthetném ki, a Községünkért, Mogyoródért Alapítvány eddigi legjelentősebb munkáját!? Az akkori kuratórium tarthatatlannak találta a Pipa Csárda előtti káoszt. Az Alapítványnak pénze a felújításra és építésre nem volt. Azt azonban eldöntöttük, hogy legalább az átalakítás terveit - mintegy 2,1 millió Forintért - elkészíttetjük. Ami akkor másoknak balgaságnak tűnt, de ismét nekünk lett igazunk, mert a tervek valóra váltak, és ez a pénz nem lett kidobott tétel. Morvai Balázs vezetésével Kamarás Viktória és az én munkám nyomán az Önkormányzat idővel kapott pályázati pénzt, rengeteg pénzt a már kidolgozott projekt terveinek megvalósítására, 172 millió Forintot. Valóban ez volt az eddigi legnagyobb munkák. A Főtér ma tényleg Mogyoród főtere. Büszke rá minden mogyoródi, még most is gyakran állítanak meg, hogy elmondják, mennyire jó érzés tudni, hogy ez a szép Főtér a miénk, mogyoródiaké!

Nem megkerülhető a kérdés, az Alapítvány 2010. évi summájának reklámra hasznosult tétele, amivel személy szerint Önt „betámadták” betámadta a Mogyoródi Hírek, konkrétan  „fuckingújpest” alpolgármester, tehát hogyan gazdálkodik az Alapítvány?

Azzal a konkrét „Számadás” c. Mogyoródi Hírek cikkel szemben, nagyon jól,  és öntevékenyen. Nincsenek titkaink. De, hogy „konkrétan” válaszoljak, Önnek „a jó bornak is kell a cégér” tartja a mondás, és ez így igaz! Mi nem rövidtávon gondolkodunk! A számon kért pénz  jelentem  jó helyre ment, aminek hasznát nem csak most, hanem folyamatosan, az elkövetkező években lehet és kell is mérni. Itt kell elmondanom, hogy az Alapítvány pénzét, kizárólag Mogyoród polgárait szolgáló feladatokra költjük, hogy a környezetünk szebb, tisztább, biztonságosabb, vagyis élhetőbb legyen. Ehhez a célhoz bizony időnként ki kell tekintenünk szűkebb pátriánkból, hogy mások is, lássanak és halljanak felőlünk, tudjanak rólunk, és van, hogy ezt indirekt módon tesszük. Mi, az alapítványért, az alapítványban dolgozók, mind önkéntesek vagyunk, önként adunk, ki-ki lehetőségéhez mérten.  A lépték érzékelése miatt, de egyáltalán nem dicsekvésből mondom - bár tudom, lesznek olyanok, akik annak veszik majd -, az alapítvány önkormányzati támogatása az éppen a negyedrésze annak az összegnek, amit én, a képviselői tiszteletdíjam teljes átengedésével adok… És ezt nem most kezdtem, hanem amióta létezik az alapítvány, a képviselői tiszteletdíjam mindig annak rendelkezésére állt… Kérem, most ne osszunk-szorozzunk, de higgye el, jelentős összeg az a summa! De persze nem csak én adok, sokan vagyunk – szerencsére, akiknek fontos az alapítvány munkája, ezúton is szeretnék megköszönni minden adományt, az egy százalékokat, az önzetlen támogatást, amivel – rajtunk keresztül – a falut, Mogyoródot támogatják! Bár lenne sok követőnk a testületben is! Javasoltam, hogy a képviselői juttatást, mindenki egy általa jó célnak vélt dologra fordítsa, de ezt a többiek elvetették!

Hogyan tovább?

 Töretlenül szolgáljuk Mogyoródot. Kész a református temető végtisztességet adó helyének engedélyezett dokumentációja. Nagyon szép munka és maradandó építészeti megoldás lenne. Szándékunk egy 1956-os emlékmű felállítása. Folytatjuk archiválási feladatunkat, fotó-, eszköz-, irat- és térképgyűjtésünket. Láthatja, itt az irodánkban, még egy régi szerszámot, vagy akár egy iskolai fogast is megőrzünk. Fontos az utókor számára értéket menteni és teremteni. Kamarás Lajos volt elnök úr mondta, „minden szándékot nem tudunk megvalósítani, legyünk kovász a kenyérben.” Így legyen, ezért vagyunk!

Köszönöm a beszélgetést!

Lejegyezte, Hollai Iván